Ajtó-ablak-kapu Spektrum

A nyílászáró nem csupán arra van, hogy rajta keresztül fény jusson a lakásba, hőszigeteljen a külső tért hidege és melege ellen, hangszigetelési feladatot lásson el. Az ablakok és ajtók otthonunk ékességei, ha tetszik, bútordarabjai. A nyílászárók formája, és anyaga meghatározza az épület stílusát, vagy igazodik a stílusához. Annak érdekében, hogy minél szebb, változatosabb, színesebb és persze időtállóbb legyen, különböző felületkezelő anyagokat fejlesztettek ki az idők során.

A felületkezelés története a természetes anyagokkal kezdődött, ám a tömeggyártás során a szintetikus anyagok kerültek előtérbe. Ezek a mesterséges felületkezelő anyagok még elsősorban valamilyen oldószerrel készültek. Azonban a környezetvédőknek és egyáltalán, a természetet szeretőknek köszönhetően egyes gyártók már teljesen kivonták a forgalomból az oldószeres festékeket. A mai kor embere egyre szívesebben keresi meg, használja fel a nagyszüleinknek is bevált alapanyagokat, amelyeket az idők során, a követelményrendszernek és szabványoknak megfelelően a gyártók továbbfejlesztettek.

A felületkezelő anyagok közül alapvetően három típust különböztetünk meg.
• Lazúrok (látszik a fa erezete, struktúrája)
• Fedőfestékek (eltakarja a hibákat, csomókat, toldásokat)
• Olajok és viaszok (kiemelik, „tüzesítik” a fa természetes erezetét)

Ezeken belül léteznek oldószeres és oldószer mentes változatok.

A vízben oldódó, oldószermentes vastaglazúrok egy olyan rétegetrendszert képeznek a fán, amely látni engedi az erezetet, az árnyalatot. A felület egy olyan lakkszerű filmréteg, amely sima, lágy tapintású, elegáns. Ez a filmréteg nem vízzáró, de a párát átereszti. A rendszer két vagy három részbóll áll. Az első réteg a faanyag impregnálására szolgál. Az impregnálással történik a biokémiai tartósítás. A felületkezelést megelőzően a faanyagnak teljesen kezeletlennek, száraznak kell lennie. Az olajos, zsíros szennyeződéseket nitrohigítóval, acetonnal kell eltávolítani, ezután le kell csiszolni. Az éleket le kell kerekíteni, majd portalanítsuk a felületet. Törekedni kell arra, hogy a teljes felületre felkerüljön az impregnáló alapozó.

A második rétegtípust, a lazúrt az impregnáló anyag száradását követően kell felhordani (egy napon belül) – színtől függően akár több rétegben is. A köztes csiszolásokat nagyon finom pad-del (csiszolószivaccsal) szabad végezni, és törekedni kell az alapos portalanításra. Amikor az utolsó réteg is kiszáradt, akkor még egy finom kézi csiszolás következik. Minél több réteget alkalmazunk, akár 3-4-et is, annál tartósabb lesz a felület. Erre kerülhet még egy záróréteg, szintén vizes alapú, védő lakkozás. Ez biztosítja, a fa nyílászáró fokozott ellenálló képességét a szélsőséges időjárási viszonyok ellen. A felületeket a beépítés után évente kétszer tanácsos letisztítani, majd fedőanyaggal kevert ápolóanyaggal áttörölni. Ez a kezelés pótolja a napsugárzás okozta rétegveszteséget.

Alkalmaznak még oldószeres vastaglazúrokat is a fent említett rendszerben, ezek azonban már alkidgyanta bázisú, aromás szénhidrogénektől mentes termékek.

A fedőfestékek, azaz a pigmentált festékek tartós és egyenletes színt biztosítanak. Sokan ezt szeretik, sok helyre ez illik. A fa erezete és árnyalata nem látható. A legtöbb gyártó ragaszkodik a gyári felületkezeléshez, ezzel tudják garantálni a kifogástalan felületet. Az eljárás hasonló a lazúrokkal való kezeléshez, a háromrétegű festékrendszer első rétege a rovarok és gombák ellen védő alapozó, a második a pigment tartalmú fedőfesték, a záróréteg pedig az UV- és időjárás elleni védelmet biztosító színezett vagy színtelen lakkréteg. A fedőfestékek között is gyártanak oldószerest és vízzel higíthatót egyaránt. A fedőfestékkel kezelt felületek ápolása, karbantartása az előzőhöz hasonló. A festést és a karbantartást mindig a gyártó útmutatása alapján végezzük.

Sokszor jelentkezne igény arra, hogy ne színezzük a fát, a fa természetes színében gyönyörködjük. Kültéri felhasználásra jelenleg pigmentek nélkül ez nem oldható meg. Egyszer találkoztam egy svájci fejlesztéssel, azonban igen drága volt, valószínűleg nem érte meg, mivel azóta sem jelent meg a piacon.

A fa természetességét, a természetes szépségét leginkább az olajok és viaszok emelik ki. A használat során tovább érik, sötétedik a felület. A sötétebb tónusú fák (tölgy, vörösfenyő stb.) megszépülnek az olajtól.

Különlegesség: hogy lesz igazi antik hatású a beltéri ajtónk?
A világos fafajoknál – pl. a világos fenyőféléknél-, az erős alapszín hiányában az olaj és viasz mézszínű, sárgás alaptónusa érvényesülne, azaz a kezelt fa besárgul. Ha ezeket a fákat lúggal és szappannal kezeljük, elkerülhetjük a sárgás árnyalat kialakulását. Ahol világos, fehéres felületet szeretnénk elérni, ezeket az előkészítő anyagokat alkalmazzuk. A lúgozás az alapozás – ez felel meg az olajozásnak, a szappan pedig a viaszolásnak. Lúggal és szappannal csak beltéri felület kezelhető, az ajtóknak ódon hatást kölcsönöz, és ugyanúgy ápolja és védi a szennyeződésektől, mint az olaj és viasz. Ugyanakkor a fa természetes világos színét világosítja, elkerülhető a későbbi besárgulás. Több száz éve a parasztbútoroknál ezt a módszert alkalmazták, ezek mai szépek és időtállók. Fenyőfa felületeknél szappanozás előtti a lúg a fa felületének puhább részeit kimarja (olyan hatású, mint a finom kefés koptatás). A lúggal előkészített felület megfelelő tapadást biztosít a szappanozáshoz. A fenyőlúgot csakis fenyőfélékhez és csak beltéri használatra szabad alkalmazni! Lombos fafajokhoz lombfa lúgot kell használni. A végső kezelést faszappannal kell elvégezni. Régi, tömörfa ajtóból így lehet egy ódon hatású, igazi bútordarabot készíteni.

Az olajok és viaszok között is alkalmaznak szintetikus anyaggal kevert olajat (Vízzel hígítható, értékes természetes és szintetikus nyersanyagokból álló olaj. Nagyon jó behatolás és víztaszító hatás, gyors száradás, biocidmentesség jellemzi). Ismertebbek talán a teljes egészében természetes növényi összetevőkből álló termékek, vagy például a méhviasz.

A nyílászárók gyártóinak komoly feladatot jelent a megfelelő felületkezelő anyag kiválasztása. A döntést befolyásolja a fa fajtája, minősége, nedvességtartalma, külső megjelenítése. Befolyással lehet akár a szerkezet kialakítása, beépítési módja, illetve a tájolása, az időjárási viszonyok, a stílusa vagy a rendeltetés, a lehetőségek és az igények. A különböző szabályzók alakulásának, és a környezetvédelmi szempontokat előtérbe helyező vásárlói körnek köszönhetően egyre inkább elterjednek az évszázados receptúrákon alapuló természetes növényi olaj és viaszkészítmények. Egyre több asztalosmester dolgozik ezekkel az anyagokkal, egyre jobban megismerik, megtapasztalják a technológiákat. Így tér vissza a múlt egy fejlettebb változatban.
Vannak színes és színtelen olajok és viaszok, azonban az UV-fény ellen pigmentált anyagokat kell használni.

A színes olajakat régi receptek alapján gyártják kültéri fából készült szerkezetek védelmére. Önálló filmet nem képez, beszívódik a fa kapillárisaiba, majd ott megszilárdul, és egy víztaszító, időjárás- és UV-álló felületet képez. Kültéri alkalmazás esetén fertőtlenítő alapozás szükséges a kékülés és rovarok elleni védelem érdekében. A fa legyen száraz és tiszta, távolítsuk el a zsírokat és a festékmaradványokat, majd hordjuk fel a felületre az olajat. Legalább 12 óra szükséges a száradásig. Ezek után hordjuk fel a második (esetleg harmadik) réteget.

A színes faviasz időjárás- és UV-álló, vízlepergető hatású, tartós termék Alkalmas valamennyi beltéri és kültéri ajtóra, ablakra. Alkalmazható bármely hazai és egzotikus faanyagra, valamint már előtte lazúrozott felületek kezelésére. A fogadó felület legyen száraz, tiszta, nedvszívó.. El kell távolítani minden korábbi festékmaradványt, a meglévő lazúrréteget is célszerű megcsiszolni. Kültéri alkalmazás esetén alapozó használata ajánlatos.

A kivitelezés igen egyszerű, pl. ecsettel felhordjuk, majd 5-10 perc múlva egyenletesen elkenjük. A következő réteget legalább 12 óra száradás után szabad felhordani. A teljes száradás után lehet polírozni. Beltéri ajtóknál remekül alkalmazható a méhviasz.

Új terméknek számít a különösen nagy vízlepergető hatású, átlátszó, kül- és beltérben egyaránt alkalmazható faimpregnálószer. Felhordása után a vízcseppek a felületről legurulnak, a szennyeződések a felületen nem tapadnak meg. A nanotechnológián alapuló, hosszú élettartamú, UV-álló, vízszigetelő termék megakadályozza az eső, nedvesség, hó, jég behatolását a fába. Szinte az összes felületre alkalmazható, legyen az kezeletlen vagy már valamivel kezelt, impregnált, lazúrozott, viaszolt, olajozott vagy lakkozott. Vízzel oldódó, oldószer- és káros anyagoktól mentes. Az anyagot egyszerűen ecsettel, hengerrel, szórással lehet felhordani, és kb. fél óra múlva a felesleget le kell törölni. A száradási ideje időjárástól függően 8-12 óra.

A két jellemző, a tartósság és a szépség azonos fajsúlyú. Nem elég az, ha a jó faanyagot jól megmunkálni, a kifogástalan végeredmény érdekében törekedni kell a célnak legjobban megfelelő, hibátlanul kivitelezett felületkezelésre. Sokféle termék közül lehet már választani, a szintetikustól a minden sejtjében természetesig, ki miben hisz, válassza azt. Azonban törekedjünk mindig arra, hogy jó minőséget vásároljunk, és az utasításokat mindig tartsuk, tartassuk be. Viszonylag kis befektetéssel a különleges, egyedi és időtálló nyílászárók igazi ékei lehetnek az otthonunknak.

További érdekes cikkek az Ajtó-ablak-kapu Spektrumban! Megrendelem >>

Be Sociable, Share!

•